Zeneszemle: Mindenféle zenei albumokról:klasszikus,rock,jazz,népzene. Ajánló, nem letöltés!

Tudják Önök, ki volt Arrigo Boito? Valószínűleg a magyar zenerajongók nagy része nem is hallott róla. Pedig az olasz mester nem volt kispályás a 19.század zenei életében. Ő írta például Giuseppe Verdi Falstaff és Otello című operájának librettoját. Nem akárkivel dolgozott tehát. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a háttérember előrelépett, és gondolta, saját operát ír. Ez lett a Mefistofeles. A zeneművet 1862-ben mutatták be, a kritikusok és a közönség a "megosztó,de inkább nem"- címkéjű dobozba helyezték be. Magyarul: bukta, de nagyon. Már éppen levették volna a műsorról szegény Mefistofeles-t, amikor is újsághír jelent meg: két kritikus párbajozott az opera miatt. A vitatéma az volt: a Mefistofeles wágnerista, avagy nem wágnerista. A wágnerizmus, tetkintve megalkotójának északi származását, a mediterrán világban megbélyegző címkének számított. Azt tekintették wágneristának, aki csillogó, felszínes zeneművet ír, amelyben fontosabb a meghökentés, mint a mélyebb érzelmek é...

Régi, de mindig aktuális lemez: egyéni, intellektuális. 1967-ben, több, mint 50 éve jelent meg az album. A metodista lelkész apa és templomi orgonista anya gyermeke,Don Ellis, foglalkozása szerint jazztrombitás volt, de volt a lelkében alami örök kísérletező. Aztán néha bejött a kísérlet, néha nem. Az electric Bath a sikeres próbálkozások közé tartozik. Don Ellist igencsak aggasztotta a rockzene előretörése az 1960-as években ( meg hippimozgalom is aggasztotta, de erről most nem szólunk.). Aztán kitalálta Don Ellis, hogy ( ha már a gát átszakadt) beemeli a rock bizonyos elemeit a jazzbe. Így született meg a jazzrock, más néven fúziós zene. Don Ellis szerint ő volt ennek a stílusnak a megalkotója, mások szerint meg nem. Dehát nem az lényeg ,hogy kirakta le a Lánchíd alapkövét, az a lényeg, hogy van Lánchíd... Az Electric Bath album legnagyobb erénye, hogy Ellis zenekara úgy játszik a hallgatóság hangulatával, mint macska az egérrel. Változatos ritmikájú dalok hol gyors, hol lassú, h...

Ákos Élő dalai...Az addigi életmű összessége és részben átdolgozása. Komplex stílusú, átfogja a könnyűzene valamennyi irányzatát: elektronikus pop, rock, progresszív rock, alán csak a punk hiányzik. Az Élő dalok huszonéves korom egyik maradandó zenei emléke. Nagyon modern, nagyon szerethető koncert-CD ( és műsoros kazetta, ó de jó kis hanghordozó volt az...). A Tanulékony szörnyeteg egyszerűen levett a lábamról, az utolsó három szám pedig- véleményem szerint- az egyik leghangulatosabb, legkreatívabb koncertlemez-rész. A Hello bús szomorúságát felváltja Az utolsó léevél bús szomorúsága- de mennyivel más a kettő! Mert bánkódhat az emberi lélek többféleképp. Ebből a szomorkás állapotból pedig kiemel az Esőkirály elképesztő feldolgozása. Mindig a mítosz emel ki a hétköznapok sivárságából. A Test - nem is tudom, mit mondjak. Befagy a szó. Csak Te vagy- ez már Istenről szó, a hétköznapok fogságában vergődő ember istenkereséséről.  Csak hallgasd, és tanulj. Saját magadról tanulj. Ák...

A Rómeó Vérzik zenekarral úgy ismerkedtem meg, hogy egy barátomnak megvolt a Három című CD, és betettük a lejátszóba. Nagyon elbűvölt, ahogy Kovács Koppány énekelt: tiszra volt és érthető, nagyon sok rockénekessel ellentétben. Feltekertem a lejátszót maximális hangerőre, és még akkor is tiszta volt és érthető. Tehát: tud. Amúgy a CD-ről annyit, hogy jó példája annak, hogy lehet rock and rollt, vagy mocskos rockot játszani anélkül, hogy rátévednénk az okkultizmus kétes mezejére. A szövegek vállalhatók, időnként filozofikusak, a zene tempós de nem követhetetlenül gyors, Az egész összességében véve: tanulságos és kellemes. Hogy melyik dal tetszett legjobban? Kalózhajó, Fényt a fejekbe! ( A szövegről eszembe jutott Zoárán egyik dala, a Soha ne higgyetek a szemeteknek!), valamint a címadó dal, a Három.... Az is tetszik, ahogy a szlovákiai magyarságukat kezelik. Természetesen, nem átpolitizálva. A Rómeó Vérzik szimpatikus zenekar. Több ilyen kellene.

Lengyel jazz: a kommunizmus idején ez a kifejezés szinonímája volt a " szabadság", intellektuális függetlenség", " kreativitás" szavaknak és kifejezéseknek. A bravúr az, hogy a lengyel jazz-zene képes volt megőrizni pozícióit a kommunizmus bukása után is, sőt, a 21. században talán még meg is élénkült kissé. Jó példa erre a Marcin Wasilewski Trio 2008-ban megjelent albuma, a January. A cím metaforikus, azt jelenti: valaminek a kezdete, a formálódás, az alakulás időszaka. Marcin Wasilewski zongorán játszik, Slawomir Kurkiewicz nyomja a basszust, Michail Miskiewicz pedig dobol, de még hogy...  A January album műfaja: hát...a Kiadó igyekezett begyömöszölni a zenekart a " világzene" címkéjű dobozba, ez azonban szűknek bizonyult. A kompozíciók között találunk balkáni orientációjú, pörgős-táncos zenét éppúgy, mint az úgynevezett etno-jazz és a hagyományos európai modern jazz ötvözetét. Azt már mondanom sem kell, hogy kiváló hangszeres tudású zenészekről v...

A Magyar Állami Hangversenyzenekar ( ma már Nemzeti Filharmonikus Zenekar) Antal Mátyás vezényletével adja elő Johannes Brahms: Magyar táncok című művét. Nagyon kellemes, néhol vérpezsdítő előadás. Személyes kötődésem is van a műhöz: 12 éves koromban ez volt az első klasszikus zenei alkotás, amit hajlandó voltam végighallgatni ( akkor még lemezről), és tetszett. Nagyon fontosnak találom, hogy végre az egész művet egyben adják elő. A 21 Magyar táncot Brahms nagyon fontos műnek tekintette, s mindenekfelett. egységes egésznek. Nem 21 kis mű, véletlenszerűen egymás mellé rendelve, hanem nagyon okosan felépített, voltaképpen 21 tételből álló zenemű. Nem véletlenül hallható az F major hamarabb ,mint a D minor. Az iskolákban is így kellene hallgatni a tanulóknak, egyben. A MÁH előadásában ez az egység remekül megmutatkozik. Szóval, jó album, a magyar komolyzenei CD-k egyik legjobbika. Azt látom, hogy nehéz beszerezni. Azonkívül, ha szabad egy kritikai megjegyzést a borítóról: Brahms szem...

Amikor Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa berobbant ezzel a lemezzel (1988), sokan máris új korszakról beszéltek. Eszétátk áradoztak arról, hogy mostantól fogva minden magyar dalnak Arany, Petőfi, Vörösmarty vagy éppen József Attila lesz a fel nem kért szövegírója. Irodalomnak és könnyűzenének efféle összeházasítása azért nem következett be, a Balladák mégis emlékezetes lemez maradt. Véleményem szerint a Vörös Rébék a legjobban sikerült dal: szabályszerű dallamtapadásom volt napokig ettől a népdalos-folk beates dallamvilágtól, a szöveg pedig ugyebár, önmagát adja...A Kőmíves Kelemen refrénje is hasonló reakciókat vált ki a hallgatóból: mindenki megátkozza azt, akit éppen haraggal illet. A Fehér Anna vége hasonló. A Hej,barátom lírai dal, merengés a tűnő időn, annak megtanulása, hogy év jön év után, hónap hónap után, nap pedig nap után. A Végtelen úton szerintem alaposan kilóg a lemez dalai közül, olyan, mintha egy KFT-dal lenne, amúgy jó zene, csak nem Szörényi. A Szondi két apródjába...