Zeneszemle: Mindenféle zenei albumokról:klasszikus,rock,jazz,népzene. Ajánló, nem letöltés!

Jennifer Rush amerikai énekesnő az 1980-as években üstökösként tűnt fel. Tudott valami olyat, amit kevés kolléganője: énekelni. Amint az a Classics című albumról is kiderül, olyan hangi adottságai vannak, mint keveseknek. Ezért van az, hogy koncertjein még mai napság is több tízezren vannak jelen, köztük fiatalok is. A Classics című lemez hangulata egészében véve musicalszerű. Nagyívű dallamok, átfogó szövegek, óriási hang. Néhány dalról, csak válogatásszerűen: Érdemes rengetegszer meghallgatni a Destiny ( azaz: Végzet) című dalt: anak idején rajongói a Metropolitanba követelték az énekesnőt. Az I Come Undine egy igazi felpörgető dal, eső esetén ajánlott. A 25 Lovers pedig afféle óvatos bevezetés a száguldás előtt. Hogy mit szólok az Ave Maria feldolgozásához? Szerintem nem feldolgozás. Valahogy azt érzem, a harangzúgáson kívül semmit nem tesz hozzá az eredetihez, csak egy kicsit meggyorsítja. Az album végén található, Az Utazás Végén című dal ( Leslie Mándoki Intézte el, hogy Jenni...

2001.februárjában Friderika elkészítette Hazatalálsz című albumát. Rendkívül igényes, komoly produkcióval gazdagodott a magyar zene kincsestára. Érdemes ezért dalonként bemutatni az albumot. A lemez tartalmi koncepciója nem más, mint felvillantani egy megtért keresztény ember útját a bűnből az isteni igazságba. Zenei koncepciója pedig az, hogy mindezt a folyamatot zeneileg eklektikusan, a könnyűzenének nevezett ( olykor nagyon nehéz) művészet legkülönbözőbb stíluseszközeivel megtenni, úgy, hogy a produkció világi ember számára is elfogadható, jól hangzó legyen. A nyitódal a Sordino. Nagyszerű felütés, szinte behúzza a hallgatót egy adott világba, egyszerre sejtelmes és realista, Friderika keleties hangját jól ellenpontozza a férfi rap ( talán már nem olvasok annyira jól, de nem találom, ki rappel). Az igazi boldogság ( nem tudok jobb szót rá) olyan napsugaras dal. Azért nem írom, hogy dicséret, mert nem hangzik Isten neve. Ennek ellenére mindenki tudja, kiről van szó. Az énekhang ...

A Napoleon Boulevard meglehetősen "magától értetődő" címet viselő albuma 1986-ban robbant be az akkoriban R-GO-tól, Eddától és Első Emelettől uralt magyar könnyűzenei életbe. A különbség azonnal nyilvánvaló volt: nemcsak Vincze Lilla elképesztően jó hangja, hanem a zene intellektuális oldala, kulturáltsága, a rajongókhoz való viszony- minden más volt. Európaibb. És nem az érdekelt bennünket, hogy újhullám, vagy nem új hullám, hanem az, hogy itt van Valami, ami más és ami jó. Az albumról a Szállj velem! című dal lett igazi sláger, rádiók és tévék kedvence- ez amolyan felhívás keringőre-dal. Éld az életet magasröptűen, ne ragadj le a földön. Nagyjából ez a mondanivaló. Az ostorcsattogtatáshoz hasonló zenei refrénelem még különlegesebbé tette ezt a nótát. Aztán, ahogy az lenni szokott, a többi dal is szépen bevájta magát a zeneszerető közönség becses füleibe. A Lovat akarok rajzolni című elektromos szintietűdöt nem értettük, de tetszett. A Burleszk arról szól,hogy evilágban...