Bejegyzések

lemez címkéjű bejegyzések megjelenítése

Sárik Péter Trió:X Bartók

Bartók zenéjének sokoldalúságáról az is árulkodik, hogy milyen sokféleképpen fel lehet dolgozni ( legalábbis 2015.óta, amikor lejárt a műveire vonatkozó jogvédelem). A Sárik Péter Trió látszatra lehetetlen vállalkozásba fogott, mikor X Bartók című lemezén Bartók-műveket dolgozott fel jazz stílusban ( hogy aztán a jazz is mennyire sokoldalú, mennyire gyűjtőfogalommá vált, az más kérdés). Az itt előadott klasszikus zenemű-feldolgozások közül nekem a Mikrokozmosz tetszik legjobban: ha két, pontosabban három szóban kellene összefoglalni: líra és lendület. Aki érdekel a szomszédos népek zenéje, örömmel fogja hallgatni a Román táncok adaptációját is. Bartók Béla- tudomásom szerint- nem rajongott a jazzért. Túl felszínesnek tartotta a dallamvilágot, illetve kifogásolta az improvizáció központi szerepét. Ugyanakkor értékelte a jazz mélyén megbúvó "népi lényeget", a százados mélységeket. Azt gondolom, a Sárik Péter Trió X Bartók című albuma tetszene a 20.század talán legnagyobb ma...

Szörényi Levente-Koncz Zsuzsa:Balladák

Amikor Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa berobbant ezzel a lemezzel (1988), sokan máris új korszakról beszéltek. Eszétátk áradoztak arról, hogy mostantól fogva minden magyar dalnak Arany, Petőfi, Vörösmarty vagy éppen József Attila lesz a fel nem kért szövegírója. Irodalomnak és könnyűzenének efféle összeházasítása azért nem következett be, a Balladák mégis emlékezetes lemez maradt. Véleményem szerint a Vörös Rébék a legjobban sikerült dal: szabályszerű dallamtapadásom volt napokig ettől a népdalos-folk beates dallamvilágtól, a szöveg pedig ugyebár, önmagát adja...A Kőmíves Kelemen refrénje is hasonló reakciókat vált ki a hallgatóból: mindenki megátkozza azt, akit éppen haraggal illet. A Fehér Anna vége hasonló. A Hej,barátom lírai dal, merengés a tűnő időn, annak megtanulása, hogy év jön év után, hónap hónap után, nap pedig nap után. A Végtelen úton szerintem alaposan kilóg a lemez dalai közül, olyan, mintha egy KFT-dal lenne, amúgy jó zene, csak nem Szörényi. A Szondi két apródjába...