Zeneszemle: Mindenféle zenei albumokról:klasszikus,rock,jazz,népzene. Ajánló, nem letöltés!

Fiatalkorom óta kedvencem az ún. etno-jazz ( ami már maga is egy sokágú zenei irányzattá fejlődött). Amit azonban a Togo All Stars zenekar művel, arra szavak nincsenek! Tchaka, tchaka című, közel negyedórás szerzeményükben- melynek igazából csak a váza van eltervezve, a többi improvizáció- az afrikai spritualitás minden csínját-bínját felvonultatják, az okkult túlzások nélkül. Itt egy másik dalt linkelek, mert ez is jó: https://www.youtube.com/watch?v=HVNRh86991Q Ráadásul igen eredményesen és fülbemászóan ötvözik az európai zenét az afrikaival, mégsem az az érzése a hallgatónak, hogy akkor na, ez most egy hibrid zene, hanem önálló entitás. A gyermeknek önálló személyisége van. A Togo All Stars bebizonyítja, hogy Afrikából indulva is lehet jó zenét művelni ( az albumok már Németországban és Hollandiában jelennek meg), ritmusosság és dallamosság igenis összeegyeztethető, a hallgató pedig megnézi a videót, és fél perc múlva már Afrika egyik őserdejében érzi magát, mint keresztény miss...

Valamikor, a kilencvenes évek elején, amikor Magyarországon minden változóban volt, egy Pajor Tamás nevű igen fiatal ember feléledt, kereszténnyé lett, Ámen nevű zenekara pedig átütő sikert aratott, legalábbis a keresztény fiatalok körében. Azóta ezek a fiatalok már felnőttek, családot alapítottak, némelyik még bizonyosmértékű karriert is befutott, az Áment , és a Szabad vagy című albumot pedig besorolták fiatalkoruk letűnt emlékei közé... pedig jó zene volt ez, az akkori idők funkys-popos ízlésvilágát próbálta meglovagolni, Istenre mutató dalszövegekkel. Azt kell mondjam, véleményem szerint a kísérlet nem minden elemében sikerült, de a Kapaszkodj meg! című dal maradandónak bizonyult, legalábbis az én fülemben. A Tűzijáték című dalt pedig még, az azóta eltelt huszonöt év dacára, képes vagyok felidézni, ami, ismerve az én memóriámat, bravúr, mármint az Ámen zenekar részéről. Szóval, a mai Teenagerek számára annyit: hallgassák meg ezt a lemezt, kérdezzék meg a fatert, mi az a furcsa...

A Napoleon Boulevard meglehetősen "magától értetődő" címet viselő albuma 1986-ban robbant be az akkoriban R-GO-tól, Eddától és Első Emelettől uralt magyar könnyűzenei életbe. A különbség azonnal nyilvánvaló volt: nemcsak Vincze Lilla elképesztően jó hangja, hanem a zene intellektuális oldala, kulturáltsága, a rajongókhoz való viszony- minden más volt. Európaibb. És nem az érdekelt bennünket, hogy újhullám, vagy nem új hullám, hanem az, hogy itt van Valami, ami más és ami jó. Az albumról a Szállj velem! című dal lett igazi sláger, rádiók és tévék kedvence- ez amolyan felhívás keringőre-dal. Éld az életet magasröptűen, ne ragadj le a földön. Nagyjából ez a mondanivaló. Az ostorcsattogtatáshoz hasonló zenei refrénelem még különlegesebbé tette ezt a nótát. Aztán, ahogy az lenni szokott, a többi dal is szépen bevájta magát a zeneszerető közönség becses füleibe. A Lovat akarok rajzolni című elektromos szintietűdöt nem értettük, de tetszett. A Burleszk arról szól,hogy evilágban...