Zeneszemle: Mindenféle zenei albumokról:klasszikus,rock,jazz,népzene. Ajánló, nem letöltés!

 A Jelentés az alagútból című dal a Napoleon Boulevard: Mennyből az angyal című albumán hallható. A dal szövege metaforikus, az alagút nem egyszerűen építmény, hanem a Kelet és Nyugat között megrekedt, lépni igyekvő, de ahhoz erőtlen Magyarországot szimbolizálja. A zene tág, nagyívű ,szinte musical-szerű, a szöveg közéleti, kemény, ez remekül ellenpontozza egymást.  A baj az, hogy ez a szöveg még mindig aktuális. Ha egy ma is aktív magyar előadó vagy együttes állna elő ezzel a dallal, agyondicsérné a kritika, milyen szépen, zenébe öntve megfogalmazták a mai valóságot. Szerintem ma ez dal felkerülne a legfrissebb toplistákra. Azaz: szellemi értelemben ugyanott vagyunk, mint húsz éve. Legfeljebb jobban megtanultunk kamuzni.  És hát, végül és nem utolsósorban, szólni kell Vincze Lilla elképesztően gyönyörű és utánozhatatlanul egzotikus hangjáról. Hol keletiesen egzotikus, hol operaszerűen széles, nagyon nagy a hangterjedelme, és minden hang tiszta, pontos. Vincze Lilla példá...

Valamikor, a kilencvenes évek elején, amikor Magyarországon minden változóban volt, egy Pajor Tamás nevű igen fiatal ember feléledt, kereszténnyé lett, Ámen nevű zenekara pedig átütő sikert aratott, legalábbis a keresztény fiatalok körében. Azóta ezek a fiatalok már felnőttek, családot alapítottak, némelyik még bizonyosmértékű karriert is befutott, az Áment , és a Szabad vagy című albumot pedig besorolták fiatalkoruk letűnt emlékei közé... pedig jó zene volt ez, az akkori idők funkys-popos ízlésvilágát próbálta meglovagolni, Istenre mutató dalszövegekkel. Azt kell mondjam, véleményem szerint a kísérlet nem minden elemében sikerült, de a Kapaszkodj meg! című dal maradandónak bizonyult, legalábbis az én fülemben. A Tűzijáték című dalt pedig még, az azóta eltelt huszonöt év dacára, képes vagyok felidézni, ami, ismerve az én memóriámat, bravúr, mármint az Ámen zenekar részéről. Szóval, a mai Teenagerek számára annyit: hallgassák meg ezt a lemezt, kérdezzék meg a fatert, mi az a furcsa...