Szörényi Levente-Koncz Zsuzsa:Balladák
Amikor Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa berobbant ezzel a lemezzel (1988), sokan máris új korszakról beszéltek. Eszétátk áradoztak arról, hogy mostantól fogva minden magyar dalnak Arany, Petőfi, Vörösmarty vagy éppen József Attila lesz a fel nem kért szövegírója.
Irodalomnak és könnyűzenének efféle összeházasítása azért nem következett be, a Balladák mégis emlékezetes lemez maradt. Véleményem szerint a Vörös Rébék a legjobban sikerült dal: szabályszerű dallamtapadásom volt napokig ettől a népdalos-folk beates dallamvilágtól, a szöveg pedig ugyebár, önmagát adja...A Kőmíves Kelemen refrénje is hasonló reakciókat vált ki a hallgatóból: mindenki megátkozza azt, akit éppen haraggal illet. A Fehér Anna vége hasonló. A Hej,barátom lírai dal, merengés a tűnő időn, annak megtanulása, hogy év jön év után, hónap hónap után, nap pedig nap után. A Végtelen úton szerintem alaposan kilóg a lemez dalai közül, olyan, mintha egy KFT-dal lenne, amúgy jó zene, csak nem Szörényi.
A Szondi két apródjában az a zseniális, hogy Koncz Zsuzsa hangja keletiesen, törökösen szólal meg. Ezzel új értelmet is ad az Arany-balladának, a legtöbb értelmező végig magyar elbeszélőt feltételez.
Magyar balladák, igaz. De nincs túlnépieskedve, nem nacionalista, nem okkult, csak megvillant valamit a magyarság évszázados hagyományaiból. S ezen villanások a lemez végére sokatmondó, összefüggő zenévé érnek.
Irodalomnak és könnyűzenének efféle összeházasítása azért nem következett be, a Balladák mégis emlékezetes lemez maradt. Véleményem szerint a Vörös Rébék a legjobban sikerült dal: szabályszerű dallamtapadásom volt napokig ettől a népdalos-folk beates dallamvilágtól, a szöveg pedig ugyebár, önmagát adja...A Kőmíves Kelemen refrénje is hasonló reakciókat vált ki a hallgatóból: mindenki megátkozza azt, akit éppen haraggal illet. A Fehér Anna vége hasonló. A Hej,barátom lírai dal, merengés a tűnő időn, annak megtanulása, hogy év jön év után, hónap hónap után, nap pedig nap után. A Végtelen úton szerintem alaposan kilóg a lemez dalai közül, olyan, mintha egy KFT-dal lenne, amúgy jó zene, csak nem Szörényi.
A Szondi két apródjában az a zseniális, hogy Koncz Zsuzsa hangja keletiesen, törökösen szólal meg. Ezzel új értelmet is ad az Arany-balladának, a legtöbb értelmező végig magyar elbeszélőt feltételez.
Magyar balladák, igaz. De nincs túlnépieskedve, nem nacionalista, nem okkult, csak megvillant valamit a magyarság évszázados hagyományaiból. S ezen villanások a lemez végére sokatmondó, összefüggő zenévé érnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése