Brahms: Magyar táncok a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában
A Magyar Állami Hangversenyzenekar ( ma már Nemzeti Filharmonikus Zenekar) Antal Mátyás vezényletével adja elő Johannes Brahms: Magyar táncok című művét. Nagyon kellemes, néhol vérpezsdítő előadás. Személyes kötődésem is van a műhöz: 12 éves koromban ez volt az első klasszikus zenei alkotás, amit hajlandó voltam végighallgatni ( akkor még lemezről), és tetszett.
Nagyon fontosnak találom, hogy végre az egész művet egyben adják elő. A 21 Magyar táncot Brahms nagyon fontos műnek tekintette, s mindenekfelett. egységes egésznek. Nem 21 kis mű, véletlenszerűen egymás mellé rendelve, hanem nagyon okosan felépített, voltaképpen 21 tételből álló zenemű. Nem véletlenül hallható az F major hamarabb ,mint a D minor.
Az iskolákban is így kellene hallgatni a tanulóknak, egyben. A MÁH előadásában ez az egység remekül megmutatkozik. Szóval, jó album, a magyar komolyzenei CD-k egyik legjobbika. Azt látom, hogy nehéz beszerezni.
Azonkívül, ha szabad egy kritikai megjegyzést a borítóról: Brahms személyét sokszor sablonosan látjuk, egy unalmas, szigorú pléhpofát látunk benne. Pedig nem, a 19. századi német mester tele volt élettel, erővel. Csak ügyesen titkolta.A borítón egy sematikus Brahms-karikatúra látható. Lehet, hogy nem ezt kellett volna.
Nem tudom. Maga az album zseniális, jó többször egymás után hallgatni, mindig felfedez az ember ebben a közismert műben valami titkot.
Nagyon fontosnak találom, hogy végre az egész művet egyben adják elő. A 21 Magyar táncot Brahms nagyon fontos műnek tekintette, s mindenekfelett. egységes egésznek. Nem 21 kis mű, véletlenszerűen egymás mellé rendelve, hanem nagyon okosan felépített, voltaképpen 21 tételből álló zenemű. Nem véletlenül hallható az F major hamarabb ,mint a D minor.
Az iskolákban is így kellene hallgatni a tanulóknak, egyben. A MÁH előadásában ez az egység remekül megmutatkozik. Szóval, jó album, a magyar komolyzenei CD-k egyik legjobbika. Azt látom, hogy nehéz beszerezni.
Azonkívül, ha szabad egy kritikai megjegyzést a borítóról: Brahms személyét sokszor sablonosan látjuk, egy unalmas, szigorú pléhpofát látunk benne. Pedig nem, a 19. századi német mester tele volt élettel, erővel. Csak ügyesen titkolta.A borítón egy sematikus Brahms-karikatúra látható. Lehet, hogy nem ezt kellett volna.
Nem tudom. Maga az album zseniális, jó többször egymás után hallgatni, mindig felfedez az ember ebben a közismert műben valami titkot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése