Don Ellis Orchestra:Electric Bath
Régi, de mindig aktuális lemez: egyéni, intellektuális. 1967-ben, több, mint 50 éve jelent meg az album. A metodista lelkész apa és templomi orgonista anya gyermeke,Don Ellis, foglalkozása szerint jazztrombitás volt, de volt a lelkében alami örök kísérletező. Aztán néha bejött a kísérlet, néha nem. Az electric Bath a sikeres próbálkozások közé tartozik.
Don Ellist igencsak aggasztotta a rockzene előretörése az 1960-as években ( meg hippimozgalom is aggasztotta, de erről most nem szólunk.). Aztán kitalálta Don Ellis, hogy ( ha már a gát átszakadt) beemeli a rock bizonyos elemeit a jazzbe. Így született meg a jazzrock, más néven fúziós zene. Don Ellis szerint ő volt ennek a stílusnak a megalkotója, mások szerint meg nem. Dehát nem az lényeg ,hogy kirakta le a Lánchíd alapkövét, az a lényeg, hogy van Lánchíd...
Az Electric Bath album legnagyobb erénye, hogy Ellis zenekara úgy játszik a hallgatóság hangulatával, mint macska az egérrel. Változatos ritmikájú dalok hol gyors, hol lassú, hol azt hisszük, hogy valami gyors jön, aztán mégis lassú. Kiszámíthatatlan, de pont ez a szép benne. Igazi globalista zene ( jó értelemben) van itt Indiai hölgy, Török fürdő- ennyiben tehát az etno-jazz egyik előfutáraként is tekinthetünk az Electric Bath lemezre. A számok, a jazz-zenéből megszokott módon, 8-10 percesek, de mélyek, és igazából csak azt sajnáljuk egy-egy kompozíció hallatán, hogy nem tart fél óráig.
Meg merem kockáztatni, hogy a Don Ellis Orchestra Electric Bath című albuma a könnyűzene egyik csúcsa.
Legyen igazam.
Azért a lemezborítót én átgondolnám...
Don Ellist igencsak aggasztotta a rockzene előretörése az 1960-as években ( meg hippimozgalom is aggasztotta, de erről most nem szólunk.). Aztán kitalálta Don Ellis, hogy ( ha már a gát átszakadt) beemeli a rock bizonyos elemeit a jazzbe. Így született meg a jazzrock, más néven fúziós zene. Don Ellis szerint ő volt ennek a stílusnak a megalkotója, mások szerint meg nem. Dehát nem az lényeg ,hogy kirakta le a Lánchíd alapkövét, az a lényeg, hogy van Lánchíd...
Az Electric Bath album legnagyobb erénye, hogy Ellis zenekara úgy játszik a hallgatóság hangulatával, mint macska az egérrel. Változatos ritmikájú dalok hol gyors, hol lassú, hol azt hisszük, hogy valami gyors jön, aztán mégis lassú. Kiszámíthatatlan, de pont ez a szép benne. Igazi globalista zene ( jó értelemben) van itt Indiai hölgy, Török fürdő- ennyiben tehát az etno-jazz egyik előfutáraként is tekinthetünk az Electric Bath lemezre. A számok, a jazz-zenéből megszokott módon, 8-10 percesek, de mélyek, és igazából csak azt sajnáljuk egy-egy kompozíció hallatán, hogy nem tart fél óráig.
Meg merem kockáztatni, hogy a Don Ellis Orchestra Electric Bath című albuma a könnyűzene egyik csúcsa.
Legyen igazam.
Azért a lemezborítót én átgondolnám...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése