Zeneszemle: Mindenféle zenei albumokról:klasszikus,rock,jazz,népzene. Ajánló, nem letöltés!

Ákos Élő dalai...Az addigi életmű összessége és részben átdolgozása. Komplex stílusú, átfogja a könnyűzene valamennyi irányzatát: elektronikus pop, rock, progresszív rock, alán csak a punk hiányzik. Az Élő dalok huszonéves korom egyik maradandó zenei emléke. Nagyon modern, nagyon szerethető koncert-CD ( és műsoros kazetta, ó de jó kis hanghordozó volt az...). A Tanulékony szörnyeteg egyszerűen levett a lábamról, az utolsó három szám pedig- véleményem szerint- az egyik leghangulatosabb, legkreatívabb koncertlemez-rész. A Hello bús szomorúságát felváltja Az utolsó léevél bús szomorúsága- de mennyivel más a kettő! Mert bánkódhat az emberi lélek többféleképp. Ebből a szomorkás állapotból pedig kiemel az Esőkirály elképesztő feldolgozása. Mindig a mítosz emel ki a hétköznapok sivárságából. A Test - nem is tudom, mit mondjak. Befagy a szó. Csak Te vagy- ez már Istenről szó, a hétköznapok fogságában vergődő ember istenkereséséről.  Csak hallgasd, és tanulj. Saját magadról tanulj. Ák...

A Rómeó Vérzik zenekarral úgy ismerkedtem meg, hogy egy barátomnak megvolt a Három című CD, és betettük a lejátszóba. Nagyon elbűvölt, ahogy Kovács Koppány énekelt: tiszra volt és érthető, nagyon sok rockénekessel ellentétben. Feltekertem a lejátszót maximális hangerőre, és még akkor is tiszta volt és érthető. Tehát: tud. Amúgy a CD-ről annyit, hogy jó példája annak, hogy lehet rock and rollt, vagy mocskos rockot játszani anélkül, hogy rátévednénk az okkultizmus kétes mezejére. A szövegek vállalhatók, időnként filozofikusak, a zene tempós de nem követhetetlenül gyors, Az egész összességében véve: tanulságos és kellemes. Hogy melyik dal tetszett legjobban? Kalózhajó, Fényt a fejekbe! ( A szövegről eszembe jutott Zoárán egyik dala, a Soha ne higgyetek a szemeteknek!), valamint a címadó dal, a Három.... Az is tetszik, ahogy a szlovákiai magyarságukat kezelik. Természetesen, nem átpolitizálva. A Rómeó Vérzik szimpatikus zenekar. Több ilyen kellene.

Lengyel jazz: a kommunizmus idején ez a kifejezés szinonímája volt a " szabadság", intellektuális függetlenség", " kreativitás" szavaknak és kifejezéseknek. A bravúr az, hogy a lengyel jazz-zene képes volt megőrizni pozícióit a kommunizmus bukása után is, sőt, a 21. században talán még meg is élénkült kissé. Jó példa erre a Marcin Wasilewski Trio 2008-ban megjelent albuma, a January. A cím metaforikus, azt jelenti: valaminek a kezdete, a formálódás, az alakulás időszaka. Marcin Wasilewski zongorán játszik, Slawomir Kurkiewicz nyomja a basszust, Michail Miskiewicz pedig dobol, de még hogy...  A January album műfaja: hát...a Kiadó igyekezett begyömöszölni a zenekart a " világzene" címkéjű dobozba, ez azonban szűknek bizonyult. A kompozíciók között találunk balkáni orientációjú, pörgős-táncos zenét éppúgy, mint az úgynevezett etno-jazz és a hagyományos európai modern jazz ötvözetét. Azt már mondanom sem kell, hogy kiváló hangszeres tudású zenészekről v...

A Magyar Állami Hangversenyzenekar ( ma már Nemzeti Filharmonikus Zenekar) Antal Mátyás vezényletével adja elő Johannes Brahms: Magyar táncok című művét. Nagyon kellemes, néhol vérpezsdítő előadás. Személyes kötődésem is van a műhöz: 12 éves koromban ez volt az első klasszikus zenei alkotás, amit hajlandó voltam végighallgatni ( akkor még lemezről), és tetszett. Nagyon fontosnak találom, hogy végre az egész művet egyben adják elő. A 21 Magyar táncot Brahms nagyon fontos műnek tekintette, s mindenekfelett. egységes egésznek. Nem 21 kis mű, véletlenszerűen egymás mellé rendelve, hanem nagyon okosan felépített, voltaképpen 21 tételből álló zenemű. Nem véletlenül hallható az F major hamarabb ,mint a D minor. Az iskolákban is így kellene hallgatni a tanulóknak, egyben. A MÁH előadásában ez az egység remekül megmutatkozik. Szóval, jó album, a magyar komolyzenei CD-k egyik legjobbika. Azt látom, hogy nehéz beszerezni. Azonkívül, ha szabad egy kritikai megjegyzést a borítóról: Brahms szem...

Amikor Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa berobbant ezzel a lemezzel (1988), sokan máris új korszakról beszéltek. Eszétátk áradoztak arról, hogy mostantól fogva minden magyar dalnak Arany, Petőfi, Vörösmarty vagy éppen József Attila lesz a fel nem kért szövegírója. Irodalomnak és könnyűzenének efféle összeházasítása azért nem következett be, a Balladák mégis emlékezetes lemez maradt. Véleményem szerint a Vörös Rébék a legjobban sikerült dal: szabályszerű dallamtapadásom volt napokig ettől a népdalos-folk beates dallamvilágtól, a szöveg pedig ugyebár, önmagát adja...A Kőmíves Kelemen refrénje is hasonló reakciókat vált ki a hallgatóból: mindenki megátkozza azt, akit éppen haraggal illet. A Fehér Anna vége hasonló. A Hej,barátom lírai dal, merengés a tűnő időn, annak megtanulása, hogy év jön év után, hónap hónap után, nap pedig nap után. A Végtelen úton szerintem alaposan kilóg a lemez dalai közül, olyan, mintha egy KFT-dal lenne, amúgy jó zene, csak nem Szörényi. A Szondi két apródjába...

Jennifer Rush amerikai énekesnő az 1980-as években üstökösként tűnt fel. Tudott valami olyat, amit kevés kolléganője: énekelni. Amint az a Classics című albumról is kiderül, olyan hangi adottságai vannak, mint keveseknek. Ezért van az, hogy koncertjein még mai napság is több tízezren vannak jelen, köztük fiatalok is. A Classics című lemez hangulata egészében véve musicalszerű. Nagyívű dallamok, átfogó szövegek, óriási hang. Néhány dalról, csak válogatásszerűen: Érdemes rengetegszer meghallgatni a Destiny ( azaz: Végzet) című dalt: anak idején rajongói a Metropolitanba követelték az énekesnőt. Az I Come Undine egy igazi felpörgető dal, eső esetén ajánlott. A 25 Lovers pedig afféle óvatos bevezetés a száguldás előtt. Hogy mit szólok az Ave Maria feldolgozásához? Szerintem nem feldolgozás. Valahogy azt érzem, a harangzúgáson kívül semmit nem tesz hozzá az eredetihez, csak egy kicsit meggyorsítja. Az album végén található, Az Utazás Végén című dal ( Leslie Mándoki Intézte el, hogy Jenni...

A Lord együttes Szombathelyről indult, innen lettek országosan ismertek. 1988-ban aztán berobbantak a magyar rockvilágba, Szemedben a csillagok című lemezükkel. Ez a zene rockezene ugyan, de egészen más értelemben, mint pl. az EDDA Művek vagy a Hobo Blues Band. Sokkal- és ezt most jó értelemben mondom- lightosabb, szórakoztatóbb, nem annyira intellektuális. Az üzenet viszont egyértelmű: humanizmus, alázat a rock iránt, együttérzés a szenvedőkkel. Pohl Mihály énekel a lemezen- sokan, annak idején mondogatták, hogy az ő hangja nem kifejezetten " rockra való". Vékony. Szerintem ez nem igaz, sehol az előírva, hogy egy rockénekes basszus hangnemben kell, hogy beszéljen, és végig kell üvöltenie az egész lemezt. Pohl Mihály hangja finom, de finomkodó, érzelmes, de nem érzelgős. Jó helyen van ott, ahol van. A dalok többsége- mai, 21. századi füllel hallgatva-  jó. Nem slágerlistavezető, de azért TOP 10. Lehet, hogy ez többet ér, mint egy listavezető és nulla TOP 10....Az Álmodo...