Metallica:...And Justice for All
Ahogy a nagy klasszikus tudor írja:sic!, mert az eredeti Metallica-lemez címe bizony három ponttal kezdődik...
Bevallom, zenei ízlésemet tekintve nem vagyok éppen egy nagy metálrajongó. Vannak azonban olyan lemezek, albumok, magyarok és külföldiek is, melyek tetszenek. Ezek közé tartozik az amerikai Metallica együttes ...And Justice for All című lemeze is, mely 1988-ban jelent meg.
Mivel nem vagyok rajongója, nem vagyok szakértője sem a metálnak- ezen stílus esetében egyik feltételezi a másikat- van azonban két dal, amit szívből ajánlhatok azoknak is, akiknek szíve inkább a lágyabb muzsika után húz. Az egyik ilyen dal: One. Annyira keresetlen, mégis, annyira érzelmes- egy katonáról szól, aki már tényleg Egy- mivel elvesztette hallását, kezeit, lábát. Nagyon nagy előnye ennek a dalnak, hogy nem okkult...
Dyers Eve: nos, ez már másabb dió. Ez egy igazi metál-dal, de nem az a dübörgően kemény, inkább ötletes, finom- olyan, mint amikor a hangolás gomb helyett a finomhangolás gombra kattintunk. A szöveg kissé szülőellenes- a szeretetlen családról szól, arról, hogy szeretetlen családból csakis szeretetre képtelen gyermek kerülhet ki, aki felnőve nem találja a gyökereit. A problémát persze már mások is megfogalmazták, a Metallica azonban szürreális képeket használva érzékelteti a világ idegenségét, a bosszúvágy elleni reménytelen küzdelmet. Van ebben a dalban, valami, amitől még az is elgondolkodik az életén, akinek jó szülei voltak.
Maga az album pedig azóta a metál egyik klasszikusa lett, már elkészültek a mindenféle remaszterizált változatok is.
xxxxxxxxxxx
Zene és olvasás kölcsönösen egészítik ki egymást, legalábbis jó lenne, ha így lenne. konyv-ajanlo.blogspot.com
Bevallom, zenei ízlésemet tekintve nem vagyok éppen egy nagy metálrajongó. Vannak azonban olyan lemezek, albumok, magyarok és külföldiek is, melyek tetszenek. Ezek közé tartozik az amerikai Metallica együttes ...And Justice for All című lemeze is, mely 1988-ban jelent meg.
Mivel nem vagyok rajongója, nem vagyok szakértője sem a metálnak- ezen stílus esetében egyik feltételezi a másikat- van azonban két dal, amit szívből ajánlhatok azoknak is, akiknek szíve inkább a lágyabb muzsika után húz. Az egyik ilyen dal: One. Annyira keresetlen, mégis, annyira érzelmes- egy katonáról szól, aki már tényleg Egy- mivel elvesztette hallását, kezeit, lábát. Nagyon nagy előnye ennek a dalnak, hogy nem okkult...
Dyers Eve: nos, ez már másabb dió. Ez egy igazi metál-dal, de nem az a dübörgően kemény, inkább ötletes, finom- olyan, mint amikor a hangolás gomb helyett a finomhangolás gombra kattintunk. A szöveg kissé szülőellenes- a szeretetlen családról szól, arról, hogy szeretetlen családból csakis szeretetre képtelen gyermek kerülhet ki, aki felnőve nem találja a gyökereit. A problémát persze már mások is megfogalmazták, a Metallica azonban szürreális képeket használva érzékelteti a világ idegenségét, a bosszúvágy elleni reménytelen küzdelmet. Van ebben a dalban, valami, amitől még az is elgondolkodik az életén, akinek jó szülei voltak.
Maga az album pedig azóta a metál egyik klasszikusa lett, már elkészültek a mindenféle remaszterizált változatok is.
xxxxxxxxxxx
Zene és olvasás kölcsönösen egészítik ki egymást, legalábbis jó lenne, ha így lenne. konyv-ajanlo.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése