Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2020

Sárik Péter Trió:X Bartók

Bartók zenéjének sokoldalúságáról az is árulkodik, hogy milyen sokféleképpen fel lehet dolgozni ( legalábbis 2015.óta, amikor lejárt a műveire vonatkozó jogvédelem). A Sárik Péter Trió látszatra lehetetlen vállalkozásba fogott, mikor X Bartók című lemezén Bartók-műveket dolgozott fel jazz stílusban ( hogy aztán a jazz is mennyire sokoldalú, mennyire gyűjtőfogalommá vált, az más kérdés). Az itt előadott klasszikus zenemű-feldolgozások közül nekem a Mikrokozmosz tetszik legjobban: ha két, pontosabban három szóban kellene összefoglalni: líra és lendület. Aki érdekel a szomszédos népek zenéje, örömmel fogja hallgatni a Román táncok adaptációját is. Bartók Béla- tudomásom szerint- nem rajongott a jazzért. Túl felszínesnek tartotta a dallamvilágot, illetve kifogásolta az improvizáció központi szerepét. Ugyanakkor értékelte a jazz mélyén megbúvó "népi lényeget", a százados mélységeket. Azt gondolom, a Sárik Péter Trió X Bartók című albuma tetszene a 20.század talán legnagyobb ma

Szkrjabin:Prométheusz- A tűz költeménye

Hát, ez brutális volt! Néztem a MüpArt Classic sorozatot az m5 kulturális tévécsatornán ( csak az érdekesség kedvéért a dátum: 2020.január 15., este). Nem vagyok igazán tájékozott a klasszikus zenében, a meglehetősen nonkonform orosz zsenitől, Szkrjabintól pedig egyetlen művet sem ismertem. Kovács János karmester vezényletével felcsendült az orosz zeneszerző utolsó zenekari műve- és, bár nem jellemző rám, de padlót fogtam. Tátott szájjal bámultam a képernyőt, mint kamaszgyerek koromban a focimeccset. A Prométheusz- A tűz költeménye című zenekari darab egyáltalán nem hasonlít semmihez, amit eddig hallottam ( klasszikus zenére gondolok). Nincs benne semmi kimódoltság, beosztottság, életidegenség. Van viszont eredetiség, tűz, remek zongorajáték ( Báll Dávid ezúttal is kitűnő volt), és a végén a szöveg nélkül éneklő kórus- elképesztő. Kíváncsi lennék ,mit szóltak ehhez a műhöz Szkrjabin korában ( a 20. század elején). Szerintem nem örültek neki. Ma, a 21. században már tátott szájjal